Szeretem a változatosságot, a kreativitást, szeretek játszani, énekelni, táncolni, alkotni, de leginkább azt szeretem, ha mindenki elégedett körülöttem. A mesék erejét és bölcsességét hívom segítségül, hogy kísérjenek a testi, lelki, szellemi harmóniához vezető úton és ezt a tudást igyekszem továbbadni. A mesékről a mai embereknek általában egyből a gyerekszoba és a képeskönyvek jutnak eszébe, de ez csak az elmúlt 50 év hozadéka. Az azt megelőző 3000 évben felnőttek meséltek felnőtteknek: elődeink tudásukat, a hagyományaikat, identitásukat őrző történeteiket élőszóban örökítették apáról fiúra. A mese ősidők óta az emberi kultúra része. A mesék ősi tudást hordoznak, egységes világképet mutatnak, és mindenkihez egyformán szólnak. A mese olyan, mint a nap: mindenkit egyformán melegít.

Az ember mint társas lény számára hihetetlen öröm forrása az élőszóban elhangzó mesemondás, amelyhez a magyar népmesék temérdek generációról-generációra  csiszolódó kincse remek táptalajjal szolgál. 

A folyamatos fejlődés a lételemem, talán ezért is találtam magamra a felnőttképzésben, amely mára a hivatásommá vált. Hiszem, hogy az ember szociális együttlétre és a fejlődésre való igénye és annak befogadása semmit sem változott az elmúlt évszázadokban, viszont az információk - gyakran túlzott - rendelkezésre állása jelentősen megváltoztatta azt, ahogy bármilyen ismeretanyagot át kell adjunk. Éppen ezért hirdetem a kombinált képzés (angolul blended learning) szükségességét, amely során a tudás, készség megszerzéséhez legjobban illeszkedő módszert kell alkalmazzuk. 

​

​​